2016-ot írunk persze már amikor, valószínűleg még egy-két hétig mindenki 2015-tel fogja kezdeni a dátumozást majd egy szép egyenes vonallal áthúzzuk, ahogy azt az iskolában tanították, majd fölé mellé alá a helyes „2016” évet.
Életem kb 5. túráján vagyok túl, bár az utolsó 4 az elmúlt 3 hónapban volt. Ez így 23 évesen nem nagy szó, van, aki már több mint száz túrán és több ezer km-en is túl van a 23. életévében, de ez mondhatni nem csak az én hibám. 7 éves korom óta versenysportot űzök, ami általában lefoglalja a hétvégéket vagy egy plusz edzés vagy egy meccs formájában. Amúgy is otthonülő családból származom, de az a tipikus eset mikor 5 kérdést megkapok a családomtól, hogy mit képzelek magamról, hogy kijöttem a szobámból és nem fekszek/ülök/pihenek, ahogy azt illik, ha otthon van az ember. Itt hozzá tenném, hogy szeretem a családomat, mielőtt bárkitől megkapnám, hogy degradálnám őket. De rólam egyelőre elég is ennyi most nem rajtam van a hangsúly.
Dacolva a család intelmével, minthogy nem jó dolog szombaton dél előtt kikelni az ágyból (amit sokszor meg is fogadok) még az előző évben valamikor elhatároztam, hogy idén a Budapest Kupa 2016-os túrái közül legalább 25-t teljesítek, aminek az első állomása 2015 2016.01.02 a BUÉK 20 nevű teljesítménytúra.
Az év első túrája a túranaptárban és természetesen nekem is, amit 1998.január 3-án rendeztek meg először és azóta is minden év január első szombatján megrendez az MVTE. 2003 óta Hűvösvölgytől indul a túra és Nyéki-hegy>> Vadaskerti-hegy>> Határ-nyereg>> Hármashatár-hegy>> Fenyõgyöngye>> Árpád kilátó>> Apáthy-szikla>> Ördög-árok>> Széher út>> Kuruclesi út>> Budakeszi út>> Tündér-hegy oldala>> Szépjuhászné>> Nagy-Hárs-hegy>> Nagy-rét útvonal után Hűvösvölgy, Gyermekvasút végállomáshoz érkezünk vissza, ami a 19.512 km-es 847m-t emelkedő túra végét jelenti.
Nem vagyok egy korán kelő típus, ráadásul a felkészüléssel is rengeteg idő ment el (mikor máskor kell a fényképezőgépet elővenni a lakás legmélyebb bugyraiból, mint reggel indulás előtt), így sikerült fél10 körül kiérkezni Hűvösvölgybe még épp időben. Az év eddigi leghidegebb napja, de még az idei télre is elmondható ez -7 fokos hőmérséklettel, viszont a tavalyi évvel ellentétben nem volt az előző napokban csapadék, így szerencsére tényleg túrázásé volt a főszerep és nem hegyi korcsolyázásé.
Amikor oda értem az állomáshoz, nagy tömeg fogadott, ami a hideg időből kiindulva, legalábbis számomra meglepő volt. A 886-os rajtszám lett az enyém, de az Apáthy-sziklánál találkoztam a 990es rajtszámú túrázóval, szóval durván 1000 induló lehetett vagy még több is. Sokan voltak csoportokban, párosan, gyerekekkel, kutyákkal és voltak rajtam kívül is olyanok, akik egyedül vágtak neki a túrának.
A Hármashatár-hegy teteje és a nem létező kilátás
9:40kor sikerült a kötelező adminisztrációt lerendezni és a 61-es villamos alatt átmászva kezdtem el az első szakaszra való felkapaszkodást a 4 km-re lévő Hármashatár-hegy tetejére 350m szintemelkedéssel. A terep nagyon jó állapotban volt, sehol nem volt jég szerencsére így egy óra alatt már fel is értem a deres hegy tetejére ahonnan sajnos a kilátás kifogásolható volt, mivel eléggé nagy köd volt.
A második etap főleg ereszkedéssel telt a régi indulópont Fenyőgyöngye és az Árpád kilátó érintésével az Apáthy-szikláig kb fél távig újabb egy órát magam mögött hagyva az életemből. Az út kb 1 km-es szakaszán csatlakozott hozzám Pötyi, a labrador aki a gazdáitól előre sietve az én társaságomat élvezte inkább.
Azt hiszem nem szereti a kamerát
Az Apáthy-szikla után egy kis városi szakasz következett, ami megint lejtős volt így gyorsan lehetett haladni az utcák rengetegében, utána az erdőben vissza térve 200méteres szintkülönbséget emelkedtünk 2km-en keresztül a 3. ellenőrző pontig, ami 1 km-re volt a Szépjuhásznétől, így a pecsét begyűjtése után nem volt megállás.
A Szépjuhásznénál viszont egy kis pihenőt beiktattam és bár nagyon vágytam az ott kapható marha gulyáslevesre, amire hatalmas táblával fel is hívják az odaérkezők figyelmét (legutóbbi ott jártamkor töltött káposztát lehetett kapni), mivel nem akartam túl sok időt várni a gyermekvasútra így sajnos fénykép nélkül néztem elébe a túra egyik legmegterhelőbb emelkedőjének, ami a Nagy- Hárs-hegyre vezetett a következő ellenőrzőponthoz. Mivel az utóbbi 3 hónapban havonta felmentem a kilátóba és még idén biztos megyek arra (ha jól tudom, Januárban még vezet oda túra) képeket ott nem csináltam, inkább próbáltam a lehető leggyorsabban leérni a Nagy-rétre majd a célba.
A Nagy-rét felé vezető úton találkoztam egy amerikai focistának beöltözött túrázó társsal, aki több mint 10szer teljesítette már a túrát (és az elejétől kezdve mindig beöltözött valaminek) kedélyesen elbeszélgetve telt az idő. Az ellenőrző ponton én gyorsan túl léptem ők még megálltak fotózkodni, így egyedül ballagtam a célba.
Egyáltalán nem bántam meg, hogy egyedül is neki vágtam a túrának nagyon jó élmény volt, az év eddigi legjobb döntése és hatalmas tisztelet a szervezőknek a túráért. Az itiner is tökéletes volt, viszont az ellenőrző pontokat kivéve elő sem vettem, mivel végig volt szalagozva a terep így könnyen követhető volt az út, vagy ha esetleg el akartam tévedni akkor 5-10 méterenként folyamatosan volt valaki, ahogy Édesanyám fogalmazna „sok volt a hülye” rajtam kívül is. 4 óra alatt teljesítettem a 20 km-t kevés pihenővel, amire nagyon büszke vagyok, nagyon jó kezdése az évnek.
A célban mindenki kapott egy névre szóló oklevelet ami érdekessége, hogy teljesítések számától függően más színű oklevelek vannak és rá van írva, hogy hányadára teljesítetted és egy kitűzőt. Ezenkívül beszereztem az idei Budapest Kupa füzetét, mert kitűzött célom, hogy legalább 25 túrán részt vegyek az évben.